Körzeti Nemzetiségi Általános Művelődési Központ

Címe: 8863 Molnári, Hevesi Jenő u. 2.

A MOLNÁRI ISKOLA TÖRTÉNETE

1830-ban csak a materben, Tótszentmártonban volt iskola, a hozzátartozó filiák-Petrivente, Pusztara seu Sömjénfölde, Molnári, Tótszerdahely-közül egyben sem, pedig Tótszerdahely lakossága ekkor 830, Szentmártoné csak 514 fő volt.
Az 1879/80-as miniszteri jelentés szerint az iskolával nem rendelkező, de viszonylag sok tankötelessel bíró községek zömét a nemzetiségi vidéken találjuk.
Az 1868-as népoktatási törvény kimondta:

 "1.§ Minden szülő vagy gyám, ideértve azokat is, kinek házában gyermekek mint mestertanítványok vagy házi szolgák tartatnak, kötelesek gyermekeiket vagy gyámoltjaikat nyilvános iskolába járatni, életidejök 6-ik évének betöltésétől egész 12-ik, illetőleg a 15-ik év betöltéséig…"

Molnáriban 1880-ban létesült először iskola egy nagyobb méretű kétszobás parasztházban(Németh Balázs házában a mai Zrínyi Miklós 32. szám alatt.)

Az első tanítóházaspár Márkus Sándor és felesége Körmendy Emma voltak. A tanítócsalád a falu szélén (mai Petőfi utca végén) zsúpfedeles házban kapott otthont. Két szoba, konyha, kamra, nyitott tornác képezte a lakást. Ez a ház 1885 vagy 1886-ban leégett. A falu lakói néhány szekéren átköltöztették a háromgyerekes tanító családot az iskolába. Ettől kezdve az első szobában élt a család, a hátsó szobában, vagyis a tanteremben folyt a tanítás délelőtt és délután összevontan.

A megyei vezetés a nyolcvanas évek végén felülvizsgálta az egész népoktatási hálózatot és új iskolaépítési, hálózatbővítési és felújítási kampányba kezdett. Ez szerves részét képezte a millenniumi felkészülésnek is. 1886 és 1894 között új, vagy teljesen újjáépült 83 iskola a megyében, felújítottak hetvenet.

Ennek az iskolaépítési akciónak köszönhető az 1896-ban megépült 2 tantermes Molnári Állami Elemi Népiskola. Az iskolaépület munkáiért a Miniszter 5. 879,44 Ft-ot, bebútorozásra 300 Ft-ot utalványozott.

Márkusék dédunokája Pádár Ilona így eleveníti fel az iskolaépítést.: " Az 1890-es években Magyarország Vallás-és Közoktatásügyi Minisztere Wlassics Gyula volt. szívügyének tekintette a népoktatás fejlesztését. Több állami elemi iskola épült az ő kultuszminisztersége idején. Molnáriban is megkezdődött az iskola építése. Az épület helyét a falu szélén a "Nagygödör" mellett jelölték ki. Márkus Sándor (dédpapa) szeretett intézkedni, irányította, szervezte a munkálatokat. Kavics, homok, agyag helyben volt, munkáskéz is akadt bőven Molnári lakóiból. Rövid időn belül elkészült az L. alakú kéttantermes iskola és a közös folyosóról nyíló szolgálati lakás.

Még egy különbejáratú tanítói szoba is tartozott az épülethez. A lakást két hatalmas szoba, nagyméretű konyha és kamra alkotta. Az udvar végén még istálló és pajta is épült. (Jóval  később  nagyapám saját költségén az egyik nagyszobából két kisebb szobát csináltatott)."

A Márkus család végre sokévi hányódtatás után beköltözhetett az új iskolába. Mindketten szerették a szépet, környezetüket igyekeztek széppé tenni. Dédapám felkereste a petriventei uraságot, (Sebestyén Miklóssal együtt jártak vadászni) a kastély parkjából sok különleges díszcserjét és fát szerzett.

Az iskola előtt lévő "Nagygödör" két utcai szakaszát élő-sövénnyel vették körül. Parkosították az udvart is. A kút köré került egy szép facsoport: fehér és rózsaszín vadgesztenyefa (bokrétafa) és két tulipánfa (Liriodendron tulipifera). Orgona, japánbirs, gyöngyvirágcserje, jerikói lonc, labdarózsa is nyílt az udvaron. A "Nagygödör" szélére fenyőfákat és nyírfákat ültettek. A leírt növényekben én is gyönyörködhettem gyermekkoromban. A "Nagygödör"-ben létesítették a jégvermet.

A Zalaegerszegi Kir. Tanfelügyelőség elismerését fejezte ki az iskola környékének szépségéért. 1896-ban 2 tanteremmel indult be az oktatás az új iskolaépületben, 2 tanerővel. A tanulók száma 119 fő volt.

Pádár Ilona visszaemlékezése szerint: "A tantermekben egy-egy tábla, néhány falikép, Magyarország térképe (Nagymagyarország) Magyarország megyéi. Később már Európa és Világtérkép. A nagyobbik tanteremben egy nagy barna szekrényben volt a "könyvtár". Főleg ifjúsági regények és mesekönyvek alkották. Néhány címre emlékszem: Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág több kötetből álló sorozat, De Amicis: A szív, Kis Kelemen története. A jól tanuló gyerekek hazavihették a könyveket olvasni. A tanítók a vezérkönyveket is ebben a szekrényben tartották." 

A falu szélén (mai Petőfi út) faiskola és kert működött, ahol az ismétlős tanulók gyakorolták a növényápolást és termesztést.

A tanítónak sok gondot okozott a taneszközök beszerzése, amit bizonyít a 804. sz. Tanfelügyelői irodai könyvelés: 1905. 1671. Hevesi Jenő igazgató taneszközök kiadására 106 koronáért folyamodik a Miniszterhez. 2018. Miniszter Molnári iskola beszerzési tárgyait nem engedélyezi.

A tanulói felszerelést egy könyv, - ami magában foglalta az összes tantárgyat és tananyagot- egy palatábla és egy palavessző jelentette. A háború közeledését lehet érzékelni abból a tényből, hogy 1912-től kezdve egyre gyakrabban szólnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletei katonai bevonulásokról.

Az első világháború viszontagságai nem kímélték az iskolákat sem. Hevesi Jenőt-aki 1903-tól 1941-ig tanított Molnáriban- többször behívták katonának. Távolléte idején, felesége Márkus Ilona helyettesítette, az épületet pedig gazdasági célokra foglalták le. Pl. 1916-ban a Molnári iskolában gubacsot tároltak, 1917-18-ban pedig gabonát és kukoricát.   

Az 1944/45. tanév a magyar és a helyi iskola életében is az egyik legtragikusabb fejezetet jelentette. A front, a világháború pusztítása ekkor haladt át az országon, a német megszállás, a nyilas rémuralom, a szovjet frontkatonák brutalitása rettenetes károkat okozott mind emberéletben, mind az iskolák épületében, felszerelésében. Az iskolákat a bombázások, beszállásolások, hadikórházi használatuk rombolta, a háború a diákokat, a tanárokat tizedelte. A német csapatok és magyar szövetségeseik kiszorítása után az iskolák szinte maguktól, helyi kezdeményezésre éledtek újjá, jelképezve a nép élni akarását, a jövőben, a jövő nemzedékébe  vetett hitét. Az iskolákat 1944. október 30-án zárták be, és a front áthaladása után néhány héttel csonka tanítói karral, kevesebb gyermekkel, romos épületben nyitották meg.

Az 1950-es évekig a tantermeket illetően változás nem észlelhető. 1953-ban a helyi téglagyáros- Fischl György- "kastélyából" alakítottak ki iskolai tantermeket és tanítói lakást. A meglévő iskolaépületben is kisebb átalakítással egy új tantermet nyertek. Így hat osztályteremben folyt az oktatás. Az alsótagozatosok 1-3, 2-4-es összevonásban tanultak, a felsősök osztottan.

Horváth József nyugdíjas iskolaigazgató, aki 1951. Augusztus 1 - 1955 augusztus 15-ig tanított a Molnári iskolában, így emlékszik vissza ezekre az időkre: 5-6 üléses padokban ültek a gyerekek, ezek zsúfolásig megtöltötték a tantermet.  A felszerelést egy-egy falitábla, szekrény, tanári asztal, néhány térkép jelentette.

Fél év múlva kaptunk a szomszédos Murakeresztúr iskolájától egy garnitúra kísérleti eszközt a fizika, kémia tantárgyhoz. 54-ben az iskolaépület átalakításával létrehoztuk az óvodát. Erre nagy szükség volt, mert a férfiak heteltek- eljártak különböző városokba dolgozni- az asszonyok végezték otthon a nehéz fizikai munkát.(Gazdálkodtak a földeken, így biztonságban tudták gyermekeiket."

1950-ben a tanácsi rendszer létrehozásával a Megyei Tanács osztotta le és hagyta jóvá járásonként a költségvetést. A járás ebből az összegből látta el a hozzá tartozó iskolákat a (70-es évekig). Szakkönyvek, taneszközök, szemléltető eszközök, bútorok beszerzése ebből történt.
       
A megye öt éves tervidőszakokra bontotta le a tervezett fejlesztést, ebből fedezték az iskolaépület bővítését, korszerűsítését. Így került sor a korábban említett iskolabővítésre Molnáriban is 1953-ban. 1960-ban az első körzetesítési hullám községünket sem hagyta érintetlenül. Megszüntették a felsőtagozatot, a tanulóknak 14 éven keresztül át kellett járniuk a szomszéd település iskolájába, Semjénházára. Helyben csak négy alsótagozati csoport maradt. A "Fischl féle" iskolából óvoda lett, az iskolaépületben osztottan működött négy alsótagozati osztály. A meglévő szaktárgyi taneszközöket is átvitték a felsőtagozattal együtt a központi iskolába. A molnári gyerekek délelőtt járhattak ugyaniskolába, a falu életében ez mégis visszafejlődést jelentett.

1974-ben újabb körzetesítés történt. Felsőtagozatosainkat Semjénházáról Tótszerdahelyre vitték, ahova már 4 horvát település 10-14 évesei jártak rendszeresített iskolabusszal.

Az alsótagozat változatlanul Molnáriban, a demográfiai hullám következtében hol három, hol kettő tanulócsoporttal.

A központi iskolák nem kényeztették el a tagiskolákat. Felszerelésből csak a legszükségesebbeket kapták, az épület karbantartására sem fordítottak kellő gondot, ezért az állaga nagyon leromlott.

Radikális változást az 1991-es év hozott. Megalakult az önálló községi önkormányzat.
Molnári község jelenleg egy 8 osztályos általános iskolával büszkélkedhet. Felszerelésre komoly összeget fordítanak évente.  Így a hajdani falitábla és térkép mellett sikerült egy számítógép parkot kialakítani, a földrajz tantárgyhoz szükséges összes térképet, biológia, kémia, fizika tantárgyakhoz kísérleti eszközöket beszerezni.

Modern tanulóasztaloknál tanulhatnak a gyerekek, korszerű ebédlőben fogyaszthatják az ételt.

A múlt tiszteletére és a jelenlegi vagyon megbecsülésére, egy-100 év örökségéből összeállított- állandó kiállítás figyelmezteti a felnőtteket, gyerekeket egyaránt.

Iskolánk a 100 év alatt a történelem viharai következtében, hol előrelépett, hol visszafejlődést mutatott. Az iskolavezetés, az önkormányzat, a szülők határozott kiállításának köszönhető, hogy a falu, az iskola fejlődésnek indult, sőt új iskolatípussal bővülhetett. A mai viszonyok között ez óriási dolog egy kis település életében, amikor iskolák százait zárják be.

Bátran mondhatom, hogy a horvát települések oktatási centruma lettünk, hisz szakképző iskolánk térségi feladatot lát el.

Újszerű és nagy kihívást jelent a NAT bevezetését megelőzően a helyi tanterv kidolgozása, a térségnek megfelelő iskolatípus kiválasztása, kialakítása, ez a közeli célunk. A távoli, hogy iskolánkat soha többet ne lehessen visszafejleszteni, megmaradhasson alkotó szellemi műhelynek, amire igényt tart felnőtt, gyermek és vezetés egyaránt.

Fontos, hogy művelt, intelligens fiatalság kerüljön ki az iskolapadból, aki ismeri a múltat, építi a jelent és jövőt.

Felhasznált irodalom
Zalai gyűjtemény 20: Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája
Zalai Gyűjtemény 9: Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig.
Zalai Gyűjtemény 12: Közlemények Zala megye Közgyűjteményeinek kutatásaiból 1979.
Zalaegerszeg Levéltár: Tanfelügyelőségi iratok

Az iskola bontása és újjáépítése
(a képre kattintva
megtekintheti nagyobb méretben)

Múlt és jelen

Ballagás

Diákélet